Sir Francis Drake egy spanyol vitorlás hajótól ezüstrudakat és egy tonna kakaóbabot zsákmányolt és Angliába vitette, de az ottaniak az ismeretlen kakaót a birkák ürülékének vélték, és az egészet a tenger vizébe öntötték. Casanova már afrodiziákumként fogyasztotta a csokoládét, Madam Du Barry, XV. Lajos szeretője, is azzal kínálgatta rajongóit.




A magvak is fokozzák az érzékiséget. Salamon király udvarába diót, mandulát, pisztáciát fogyasztottak. A rómaiak menyegzőkön diót szórtak az ifjú párra, hogy bővelkedjenek a gyermekáldásban. Vergilius a mogyorót hatékonyabb afrodiziákumnak tartotta mint a borokat.



Az afrodiziákumok nevüket a tenger habjaiból meztelenül kiemelkedő Aphroditéról kapták, akit a termékenység istennőjeként is tiszteltek. Minden kultúrának voltak saját szerelmi étkei, bájitalai, amivel próbálták fellobbantani a szerelem tüzét a kiszemelt partnerben, vagy saját szexuális teljesítőképességüket igyekeztek fokozni vele.





Nem csupán a ritka fűszerekből, állati szervekből, különleges olajokból lehet szerelmi vágyat előidéző szereket készíteni.

A hatékonyságukról híres sokszáz éves receptek elkészítése a mai világban igen körülményes, az alapanyagok beszerzése a lehetetlenség határait súrolja.

Az "Ezeregyéjszaka" meséiben olvashatjuk a következő bájital leírását: "Két uncia Roumi-ópiumkoncentrátum, ugyanannyi kínai kubébabors, fahéj, szegfűszeg, kardamom, gyömbér, fehér bors és hegyi szkink együtt apróra törve, olívaolajban 3 uncia fenyőtömjénnel és egy csésze koriandermaggal megfőzve, Roumimézzel sziruposra készítve. Kapj be egy kanállal vacsora után, öblítsd le rózsasörbettel, de először falatozz fűszeres birkahúst és házi galambot." A szer Ala-Al-Din Abu-Al történetében hatásosnak bizonyult, de valószínűleg kevés epekedő szerelmes venné manapság a fáradtságot, hogy beszerezze a hozzávalókat.