Miért kell elengednünk félelmeinket?

Rohanó világunkban kevesen ismerik fel azt, hogy a boldogság nem abban rejlik, mekkora házban élünk, melyik országba utazunk, vagy van-e nercbundánk. A külsődleges gazdagság csak rövidtávon élvezetes.

Attól, hogy valaki jó módban él, látszólag mindene meg van, és lehetősége van arra, hogy két kézzel szórja a pénzét, még nem jön létre sem az elégedettség, sem a kielégültség érzése, de még csak az öröm sem. Hányszor hallottuk már életünk folyamán: „a pénz nem boldogít?” Persze jó, ha van, de önmagában mit sem ér, ha mellette feszültek vagyunk, szorongunk, és félelmeink vannak.

Meg kell tanulnunk, hogy csupaszon jövünk a világra, és így is kell eltávoznunk. Természetesen nem bűn az, ha luxus körülmények között élünk, ha felcicomázzuk magunkat mindenféle földi jóval, de számolnunk kell azzal, hogy hiába halmozunk fel anyagi javakat, ha az élet más, lényeges dolgait elszalasztjuk, vagy elhanyagoljuk. Soha sem késő életünket átrendezése, és annak megállapítása, hogy mi számunkra az igazán fontos, és ezeknek a dolgoknak mi az értelmük. Örüljünk, ha van egy kedves társunk, egy szép autónk, ha gazdagok vagyunk, ha sikeres a vállalkozásunk, de ügyeljünk arra, hogy mindennek csak akkora jelentőséget tulajdonítsunk, amekkora valóban van neki.

Soha sem késő!

Ha ebben a pillanatban jössz rá, hogy te is a külsőségek útját jártad, és ugyanakkor igény ébred benned a változtatásra, akkor az a legjobb, ha azonnal bele is vágsz. Az élet megváltoztatásához ugyanis soha nincs késő! Ha egyszer elhatároztad, hogy mától új életutat követsz, akkor semmiképpen se hagyd, hogy ettől bárki, vagy bármi eltántorítson. Mindaz, amit idáig elértél, arra volt jó, hogy nyitott, és fogékony légy az élet lényeges dolgaira, és segít abban, hogy elindulj egy úton, amely a belső béke, és nyugalom felé vezet. Ha tehát úgy érzed, hogy nem jó úton jársz, fordulj vissza!

Visszafelé az úton

Lehet, hogy amikor visszafelé mész, már egészen nehéznek érzed azt a terhet, amit idáig cipeltél. Pedig cipelted, mert eljutottál idáig. Gondold végig: hányszor átkoztad már el otthonodban a haszontalan holmikat? Azokat a holmikat, amelyek valaha fontosak voltak számodra, de más nem is tűnik olyan jelentősnek. Most az a dolgod, hogy mindezeket elengedd. Meg fogod látni, hogy egyáltalán nem esik majd nehezedre, sőt, megkönnyebbülést jelent majd. Úgy fogod érezni, mintha hatalmas kövek zúdulnának le rólad, és ezek a kövek a hamis terhek, amiket egész életedben felhalmoztál. Ha ezeket sikerül eldobálnod, sokkal derűsebbé, és nyugodtabbá válhatsz, újra célt, és fényt láthatsz magad előtt.


Mindig az vagy, ahogy gondolkodsz

A dolgok elengedéséhez azonban nem csak az szükséges, hogy ismerjük, hanem meg is ítéljük önmagunkat. Meg kell tanulnod, tehát uralkodnod magadon, és önfegyelmet kell gyakorolnod. Ez a fegyelem, pedig a gondolkodás fegyelmén kezdődik. A gondolatoknak óriási hatalmuk van, ezért nagyon fontos, hogy csak a megfelelő, pozitív gondolatokat hívjuk életre.


Feladat

Megvizsgálhatod, hogy a mindennapokban hogyan válnak valóra gondolataid. Fogj egy darab papírt, és írd le, hogy másnap milyen teendőket akarsz elvégezni. Minden egyes teendő mellé írd oda, hogy annak végrehajtása, vagy elintézése előreláthatóan miképpen fog lezajlani. A nap végén pillants rá a papírra, és foglald össze az eredményt. Egészítsd ki, ha volt olyan teendőd, amivel előző nap nem számoltál, illetve írd le azt is, hogyan sikerült elintézned az előre betervezett dolgaidat.
 

Ha azt látod, hogy terveid, gondolataid összhangban voltak teendőid végrehajtásával, akkor nincs okod aggodalomra. Ha viszont úgy érzed, hogy homlok egyenest mást írtál a papírra, mint ahogyan a valóságban végül történt a kivitelezés, akkor nem vagy ura a gondolkodásodnak.


Ok és okozat

Aki nem uralja a gondolkodását, fegyelmezetlen, az a véletlennek engedi át az irányítást. De véletlenek – mint tudjuk – nincsenek. Minden történik valamiért, a véletlen tehát azt jelenti, hogy az jut neked, amit megérdemelsz. A fegyelmezetlenség azzal jár, hogy sorban szakadnak majd rád a véletlennek hitt események. Azt, pedig ember legyen a talpán, aki sokáig bírja.

Sok ember szájából hallani ilyesmit: „Nekem soha sem volt szerencsém, nekem úgysem sikerül semmi.” Aki ezt sokszor emlegeti, annak sajnos a gondolatában is állandóan jelen van. Ha tehát te is úgy érzed, hogy nem vagy sikeres, és nincs szerencséd, annak az az oka, hogy hiányzik a gondolati fegyelmed. Figyelj tehát magadra, és próbálj a pozitív gondolatok felé fordulni. Ha így teszel, észre fogod venni, hogy tetteid és körülményeid is jelentős irányt fognak változtatni.